Úgy tűnik, egész Európában ellentétes a nép és a politikai elit akarata. A legutóbbi választásokon több országban is világos jelzést küldtek a választók, amit azonban a bevett politikai pártok nem hajlandók elfogadni.
Vannak gonosz napok a történelemben, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után. Némelyek egy-egy nemzet számára emlékezetesek, ilyen nekünk magyaroknak például október 6-a, az aradi vértanúk napja, vagy október 23-a, a ma újra sokat emlegetett forradalom és szabadságharc nyitánya. Október 7-e azonban – hasonlóan szeptember 11-éhez – az egész világon a felfoghatatlan kegyetlenség, a váratlanul lecsapó gonosz jelképe lett.
Soha nem látott mélyponton van a hazai születésszám, a tavalyi negatív rekordot is túlszárnyalva. A kormányfő nemrég a családtámogatások várható bővítését jelentette be: egyrészt a családi adókedvezmény megduplázását, másrészt a támogatott lakáshitelek könnyebb hozzáférhetőségét ígérte meg.
A Hezbollah évtizedeken át az Irán és Izrael közötti hidegháború első számú frontvonalát képezte mint az iráni forradalom libanoni leágazása. Miként lett egy terrorosztag Libanon legfőbb ereje és Izrael egyik legádázabb ellensége?
A napokban elkezdődött a harmadik libanoni háború, pedig annak idején Libanon elsők között köthetett volna békét Izraellel. Az egykoron virágzó modern Libanon belső feszültségeit az oda menekülő palesztinok hozták felszínre, akik teljesen felforgatták a libanoni társadalmat.
Beköszöntött a rós hásáná ünnepe, a bibliai kürtzengés napja. A vallásos zsidóság a jóm kippúri böjtig önvizsgálatot tart, s közben Izrael hadserege újabb háborúba bocsátkozik Libanonban. Hullanak a rakéták, elmosódnak a határok. „Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged” szólt Habakuk próféta már évezredekkel ezelőtt.
Teheneket fotózni nem hangzik túl izgalmasan – leginkább falusi giccsre számít az ember. Szász-Bányász Anna költői fotói bizonyítják, hogy mégis mennyi minden megmutatható „az istállóban heverő” témán keresztül. A textilként omló szőrzet, hegyvonulatként hömpölygő hátak vagy a fényben szálló szénapor még azon is elgondolkodtatnak, hogy egyáltalán hogyan érdemes élni.
Általánosságban úgy emlékezünk ezekre az időkre, mint a 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésére és a „lázadás” megtorlására, de ez nem feltétlenül adja vissza a történések valóját. Több jelentést, tartalmat hordoz számunkra ez a szomorú vég.
Megkezdődött a héten az őszi politikai szezon, Orbán Viktor, Magyar Péter vagy éppen Karácsony Gergely nevétől hangos a magyar sajtó. Az utóbbi években, sőt évtizedekben egyre inkább tanúi lehetünk egy olyan jelenségnek, aminek következtében azt tapasztalhatjuk akár magunkon is, hogy túlságosan nagy figyelmet fordítunk magára a politikusra, mint személyre.
Ma, amikor a relatív igazságok, szorongás, pánik és félelem jellemzik a nyugati fiatalok mindennapjait, még nagyobb jelentőségű a rós hásáná, azaz a bibliai kürtzengés ünnepe, a „riadó napja”, mely kiutat mutat a mélyülő sötétségből.